Saci mama levele:
„Sigari Zsoltné, 78 éves Saci mama vagyok.
31 éve szenvedek un. Torticollis spastica (ferde nyak)
betegségben. 5 éve jobb oldali csípőprotézist javasoltak. 3 éve stroke
diagnózissal kerültem kórházba. Évek óta nehéz légzésem van, fulladok.
Vérnyomáscsökkentőt és szívgyógyszereket szedek.
6 alkalommal kaptam Bowen kezelést. Kezdetben szédültem,
járásom bizonytalan-imbolygó volt. A kezelések után nehezen tudtam hazajönni, a
kezelőágyról felállni, elindulni.
A Bowen kezelések előtt minden reggel fejfájással ébredtem.
Akkor Bemer-ágyat használtam a fájdalom csillapítására.
Amit a kezelések óta tapasztaltam:
-mágnes-ágy nélkül sem fáj a fejem
-vérnyomásom rendeződni látszik, nincs szükség vízhajtó
szedésére
-a csípőm sem jelzi az intenzív fájdalmakat, a szédülésem is
nagymértékben elmúlt
-a szívverésem is normálizálódott
-jobb az erőnlétem
Bízom a Bowen-kezelés hatékonyságában.”
Amit én, mint terapeuta vettem észre Saci mamán az sokkal
több attól, amit leírt:
Tarása egyensedett, életkedve az egekbe hág, fiatalosabban
néz ki, mint valaha.
Beszélgetéseinkből az is kiderült, hogy sikerül rendeznie
emberi kapcsolatait, ami korábban problémát jelentett számára az mostanában már
nem nyomasztja olyan súllyal. És mintha fejének a rángatózása is csökkenne,
beszámolt arról, hogy néha egy-egy órára már egyáltalán nem csinálja.
Heti-kétheti ritmusban folytatjuk a kezeléseket, ahogy az ideje engedi, hisz
nagyrész Kerekdombon tölti a napokat aktív nyugdíjasként, biciklizve,
kertészkedve, úszva és táncolva!
Bízom Saci mama öngyógyító képességében!
