Gyógytornászként mindig is
kedvenc területem volt a traumatológiai betegek rehabilitációja. Igazából
látványosat ezen a területen lehet alkotni. Bowenes praxisomba sajnos nagyon
ritkán sétál be friss balesetes eset, általában krónikus fájdalmakkal, sérülések
későbbi szövődményeivel van dolgom.
Így hát nagy megtapasztalás volt,
amikor maga a Bowen-alkalmazó sétált be (vagy vitték) a traumatológiáraJ
A minap sikerült nem merőlegesen
kereszteznem kerékpárral egy vasúti sínt, vagyis nem sikerült, mert első
kerekemet elvezette a sín és szó szerint pofára estem. Jobb oldalról állkapocscsonton
érte a koponyámat az erőbehatás, felszakadt az állam és elég komoly
agyrázkódást kaptam. Két tenyeremről lement a bőr…
Sok mindenre nem emlékszem a
baleset napjából, szerencsére a fájdalomra sem meg a stoppolás, sebellátásra
sem. Rövid távú memóriám annyira megrövidült, hogy miután megkérdeztem valamit
már 5 perc múlva nem emlékeztem a válaszraJ
Ebben a félig öntudatlan
állapotban többször nyomogattam magam a nyakamon és vállamon elérhető Bowen
pontokon és a páromnak is sikerült elmagyarázni, hogy hol nyomja a hátamon a ”felső
stopper” nevű helyeket. A Lapocka alsó csücskei magasságában végzett
Bowen-mozdulatokat sokktalanító mozdulatoknak is hívjuk, balesetben életmentő
is lehet. Korábban nekem is sikerült már ezen pontok azonnali kezelésével
eszméletlen nénit magához téríteni, gyereksírást megállítani, ijedtséget
szertefoszlatni.
Kértem páromat, hogy hozzon be
nekem Arnica Montana nevű szert, ami a legjobb homeopátiás elsősegélyszer. Bellis
perennist is kértem, bár nem tudom mire, mert a trauma jellege ezt nem kívánta,
de azért azt is bevettem, ha már a tudatalattim kérte.
Miután az osztályra kerültem,
folytattam a nyomkodást magamon, és sikerült is hamar álomba szenderülni. Bowen
alkalmazó kollégám Sarkadiné Molnár Nadja Nyíregyházáról másnap jött is hozzám
és kaptam tőle egy komplex kezelést. A vesémet és állkapcsomat kezelte, ami a trauma
jellegéből következően elengedhetetlen fontosságú volt. A kezelést követte egy
mély terápiás alvás, ami után érezhetően felgyorsult a gyógyulásom. Tegnapra
vállfájdalmam erősödött fel, kapott az is jócskán. Vállaimat magamnak nyomkodtam
át, ahol sikerült elérnem. Mára már nem is fájnak. Estére almaecetes borogatást
tettem fájó ízületeimre, ami tovább segített a zúzódás lehúzásában.
Jövő hétre összehozunk egy
ismétlő kezelést, a maradványtünetek kezelésére és az esetleges későbbi
szövődmények megakadályozására. Az állkapocsízületem érzékenysége okoz némi
aggodalmat, arra a tapasztalatra alapozva, hogy hány betegem fordul meg a
praxisomban nagyobb fogászati beavatkozás, drasztikus fogszabályozás után,
derék illetve vállpanaszokkal…
Homeopátiásan is tovább folytatom
a kezelésemet, illetve craniosacralis kezeléssel fogunk még rendet teremteni
agyi víztereim áramlásában a jövő hét során.
Cikkemmel remélem sikerült
betekintést adni abba, hogyan sikerül szelíd gyógymódokkal segíteni a korai
traumatológiai esetekben és, hogy milyen módon tudnak egymásba kapaszkodni a hagyományos
orvosi ellátás és az alternatív gyógymódok.